A történet hősnője egy sellő, aki deréktől felfelé női testű, azon alul viszont halfarokkal élő legendás teremtmény, aki apja víz alatti királyságában él rokonaival.

Ezek a lények igéző hanggal bírnak. Sok más szintén sellőkről szóló mesében a szirteken ülve dalolnak, így csábítják a biztos halálba a megbűvölt hajósokat. A görög mitológiában sziréneknek hívják őket, itt is a tengerjárók végzetei, itt azonban alakjuk lányarcú, de madártestű. (Lásd Homérosz: Odüsszeia.)

A kis hableány vízalatti királyságban él apjával, a tenger királyával, nagyanyjával, és öt nővérével. Mindőjük között egy-egy év a korkülönbség. Mikor egy hableány tizenöt éves lesz, megengedtetik neki, hogy a felszínre ússzon, és megtekintse a földi világot. A kis hableány minden nővére megjárja a felszínt, ő pedig irigykedve és elbűvölve hallgatja beszámolóikat.

Mikor végre ő következik a sorban, és a felszínre úszik, meglát egy hajót, rajta egy jóképű herceggel, és még így, a távolból is beleszeret. Hatalmas vihar kerekedik, a kis hableány megmenti a herceget a biztos fulladásos haláltól. Kivonszolja az eszméletlen herceget a partra, ahol egy templom áll nem messze. Addig vár a parton, míg egy apáca meg nem találja a herceget. Mire felébred, a kis hableány eltűnik, és így a herceg sosem látja őt.